Az utóbbi időben egyre több páciensnél alkalmazzuk a visceralis terápiát és sokan érdeklődnek is iránta. A visceralis terápiát Jean-Pierre Barral fejlesztette ki, aki a mai napig tanítja ezt a módszert.

Ahhoz, hogy a kezelés hátterét megértsük, néhány anatómiai alapfogalmat tisztáznunk kell. A viscera szó zsigereket, azaz a belső szervek összességét jelöli. A visceralis terápia a belső szervek körüli kötőszöveti rendszer manuális vizsgálatával és kezelésével foglalkozik. Lehet, hogy furán hangzik egy gyógytornász tollából a belső szervek kezelése, de a cikk végére ígérem, hogy összeáll a kép: miért kell a belső szervekkel (is) foglalkoznia egy gyógytornásznak.

A belső szerveinket – ahogy az izmainkat, ízületeinek is – körbeveszi egy kötőszövetes hálórendszer, más néven fascia. Ez a rendszer biztosítja a testünk egyes elemeinek, így a belső szerveinknek is, hogy el tudjanak mozdulni egymáshoz képest. Amíg az izomműködésnél érthető a szükséges mozgás, hiszen az általuk létrehozott mozdulat látványos, addig a belső szerveknél nem feltétlen gondolhatunk a mozgás jelentőségére. Pedig a belső szerveinknek – ugyanúgy, mint például a végtagjainknak – szabadon kell tudniuk mozogni ahhoz, hogy megfelelően el tudják látni a feladataikat, csak ezt kevésbé érzékeljük. A belső szerveink minden egyes légvételkor – a rekeszizom működésével összhangban – elmozdulnak, akár több száz méter is megtehetnek egy nap. Mindezt természetesen akkor, ha a „gazdája”, a test is mozgékony, megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot, illetve folyadékot fogyaszt. Ahogy ezt olvassuk, már fel is merülhetett bennünk néhány kérdés, többek között, hogy mit jelent a mozgékony test, hogyan hat a belső szerveinkre a többórás ülés, egy műtéti heg. Ezek mind olyan rizikó faktorok, amelynek következtében az egyes struktúrák összetapadhatnak, nem engedik a szervek szabad mozgását és a testet alkalmazkodásra kényszerítik, így rövidebb-hosszabb időn belül megjelenhetnek a különféle panaszok az életünkben. Sok esetben pedig azért nehéz ezeknek a panaszoknak a kezelése, mert különböző képalkotó-, illetve laborvizsgálatok nem feltétlen mutatnak eltérést.

Azt is érdemes tudni, hogy nem csak a fenti kötőszöveti hálózaton keresztül kapcsolódnak egymással a belső szerveink és a mozgató szervrendszerünk, hanem a beidegzésen keresztül is. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a belső szervek környezetében esetlegesen probléma (letapadás) lép fel, úgy az azonos beidegzéssel rendelkező távolabbi ízületben is vezethet ez fájdalomhoz, mozgásbeszűküléshez. Erre jó példa az évek óta visszatérő és mozgásszervi kezelésekre csak átmeneti javulást mutató jobb váll fájdalma, ami a máj környezetének feszességére vezethető vissza. Tehát ha újra és újra megjelelő mozgásszervi panaszok jelentkeznek, amelyre más terápiák nem jelentenek végleges megoldást, akkor mindenképpen gondolni kell a visceralis érintettségre.

A viszcerális kezelés alapos állapotfelméréssel kezdődik, amelynek során a terapeuta részletesen kikérdezi a vizsgált személyt az aktuális és korábbi panaszairól, sérüléseiről, operációiról. Fontos információkat szerez a páciens tartásáról, mozgásáról és szöveti állapotáról, majd ezeket az információkat értékelve kezdi meg a kezelést. A visceralis kezelés finom, lágy technikákkal oldja a szervek kötőszövetének feszességét, segíti a letapadások feloldását, helyreállítja az artériás vérellátást, vénás- és nyirokelfolyást. A kezeléssel hosszú távon javulhat a belső szervek funkciója, keringése, normalizálódhat a szerv mozgása, ezáltal a belső szervi és/vagy mozgásszervi panaszok is megszűnhetnek.

A visceralis terápiát az alábbi panaszok esetén javasoljuk:

A kezelések általában fekve vagy ülve történnek és a kezelt területet szabaddá kell tenni, amely lehet a szerv környezete vagy tőle távol eső, indirekt kapcsolódási terület is. Általában 4-5 kezelésre van szükség 10-14 nap eltéréssel és az elérhető eredmények átlag 90 %-a teljesül. A kezelés hatását erősíthetjük azzal, hogy mozgásban maradunk, sportolunk, kerüljük a nap során a hosszan tartó ülést, megfelelően táplálkozunk és az előírt napi folyadékmennyiség elfogyasztására is figyelünk, továbbá végezzük a gyógytornász által előírt gyakorlatokat. Hogy a végén elmondhassuk: tényleg örül a májunk (is)…